Már csak 14 van belőle raktáron
Ennél csak a nukleáris fegyverek lennének hatásosabbak.
A történelemben először csütörtökön Afganisztánban dobta le az USA légiereje a világ jelenleg legerősebb bombáját. A 9 méter hosszú, 10 tonna és 300 kilogrammos GBU-43 célpontja az Iszlám Állam alagútrendszere volt – írja a USA Today.
Az ország keleti részén nemrég fokozódtak az Iszlám Állam és a afgán erők közötti harcok. Szombaton meghalt az amerikai különleges erők katonája, aki az afgánok oldalán tanácsadóként vett részt a műveletekben. Ő volt az első amerikai, aki harctéren esett el az idén. Az amerikai haderő a bombázással arra törekszik, hogy megrongálja az iszlamisták infrastruktúráját, és a harctéren kedvező körülményeket temtsen a baráti erők offenzivájához.
A Massive Ordnance Air Blast, azaz MOAB – vagy ahogy a katonai szleng nevezi: Mother of All Bombs, azaz minden bombák anyja – hagyományos töltetű eszköz. A légierő laboratóriumában fejlesztették ki, és Hercules repülővel juttatják célba. Úgy tudni, a kísérleti szakaszban felrobbantott két bombán kívül még 15 darabot gyártottak.
A működési elve hasonló a korábbi legerősebb bombának számító BLU-82 Daisy Cutteréhez. A vetnámi háború rettegett fegyverét arra használták, hogy kiírtsák az őserdőt (például azért, hogy a helikoptereknek leszállóhelyeket készítsenek), harminc évvel később pedig Irakban aknamezőket tisztítottak vele. Ám az amerikaiak észrevették, hogy a Daisy Cutter a lélektani hadviselésben is hatásos lehet: a hatalmas villanás, a félelmetés hanghatás, a földrengésszerű dübörgés keveseket hagy hidegen.
Ám az amerikaiak váratlan problémával szembesültek: elhasználtak minden raktáron lévő Daisy Cuttert, az utolsót 2008-ban dobták le egy utah-i gyakorlótéren. A légierő akkor már az utód kifejlesztésén dolgozott.
A MOAB-ot egy ejtőernyő húzza ki a repülőből, utána azonban leválik a hordozó raklapról. A bomba másfél-két méterre a felszín felett robban a 8 és fél tonnányi robbanóanyag, akkora energiát felszabadítva, mint 11 tonna TNT detonációja.
A robbanás óriási túlnyomást okoz, a felszíni épületeket, célpontokat elsodorja, az alagutak pedig beomlanak. Könnyű elképzelni, mi marad a robbanás körzetében tartózkodó élő erőkből.
Egy ilyen erejű pusztítás – és a robbanás kiváltotta rettegés – tökéletesen illeszkedett a második Öböl háború koncepciójába elgondolásába, a shock and awe doktrínájába. Akkor az volt az amerikaiak elképzelése, hogy a legfontosabb rávenni az iraki katonákat, hogy ne tanúsítsanak ellenállsát, hanem meneküljenek el a harctérről. Az első lépésben bejött, bár később egy részük másutt, más eszközökkel folytatta az ellenállást.
Mire tehát a MOAB elkészült, Irakban már egy másfajta háború zajlott; az iraki gerillák ellen nem volt hol bevetni a bombát. A jelek szerint az Iszlám Állam azonban megtette azt a szívességet az amerikaiaknak, hogy egy olyan alagútrendszert ásott, amely ellen állítólag sikerrel lehetett alkalmazni az óriási bombát.
Ebből azonban vélhetően nem fognak rendszert csinálni az amerikaiak. Jelenleg állítólag csak 14 MOAB van raktáron, ráadásul darabja 16 millió dollárba kerül. Ez az amerikai hadseregnek is sok pénzt jelent (kijön belőle valamivel több mint 8 Tomahawk például), és valószínűleg a célpontok is gyorsan elfogynak.
Egyébként az oroszok az állítják, hogy tesztelték a Minden Bombák Apját, és a FOAB négyszer erősebb a MOAB-nál. Az orosz eszközt még nem vetették be, és a hazafias lázban égő orosz sajtó hadiipari vonatkozású bejelentéseit nem árt fenntartásokkal kezelni.
Utolsó kommentek