Horvátország korszerűsíti a hadseregét, az amerikai helikopterek után érkeznek a német önjáró lövegek. Szerbia az orosz vadászrepülőket és rakétákat várja. Elkezdődött a fegyverkezési verseny?
A világ egyik legjobb rendszere Afganisztánban is bizonyított
Közúton, trélerre pakolva érkezett meg Horvátországba a Németországból vásárolt önjáró lövegek első két példánya. A zágrábi kormány több mint két éve írta alá a szerződést tizenhat használt PzH2000 vásárlásáról. A 155 mm-es ágyúval szerelt lövegeket Németországban újítják fel, az átlagosan tíz éves eszközök esetében indokolt nagyjavításon kívül korszerű tűzvezetési rendszert is felszerelnek.
A fegyverek leszállítását többször is elhalasztották. Az első hat löveg – a tervekkel ellentétben – nem érkezett meg 2015-ben, és a beszerzés jelentősen megdrágult. A szerződést eredetileg 41 millió euróról írták alá, ám a módosítás után értéke már 46,4 millió euró volt. Az árban a kezelőszemélyzet kiképzése is benne van.
A PzH2000 az afganisztáni bevetéseken bizonyította, hogy jelenleg a világ egyik legjobb tüzérségi eszköze. Karbantartási igénye alacsony, a magas fokú automatizálás maitt jelentős a tűzgyorsasága – percenként 10-12 lövedéket lőhet ki –, a Rheinmetall L/52 típusú, 25-40 km lőtávolságú tarackágyúja pedig rendkívül pontosnak számít. Az 55 tonnás lánctalpast 1000 lóerős motor mozgatja, terepen 45, közúton 60 km/h a legnagyobb sebessége. Hatótávolsága 420 kilométer. A PzH2000-et Németország, Olaszország, Hollandia és Görögország már hadrendbe állította, de Litvániába is megérkeztek az első példányok, és Horvátország mellett Ausztrália és Katar is használni fogja.
A német önjáró lövegek beszerzésével Horvátország szomszédainál lényegesen korszerűbb tüzérséggel rendelkezik majd. A PzH2000 vásárlása egyébként része a horvát fegyveres erők (OS RH) korszerűsítésének, ezt Zágráb a NATO-csatlakozáskor vállalta. Az OS RH fokozatosan lecseréli a szovjet, illetve a szovjet lincenc alapján a szocialista Jugoszláviában gyártott eszközeit.
Tizenhat tarackkal nem rohanják le Szerbiát
A cél a korszerűbb, nyugati vagy helyi gyártású fegyverek beszerzése. A Patria PSZH-t helyben gyártják, ugyanabban a gyárban, ahol a korszerűsített M84-Degman harckocsi készül. A Zastava gépkarabélyok helyett helyi VHS-2-t vásárolnak, az Egyesült Államok pedig 16 Kiowa Warriors harci helikoptert adományozott Horvátországnak. Felmerült az is, hogy Zágráb 16 darab M270 MLRS rakéta-sorozatvető rendszert is kap az Egyesült Államoktól, és bár erről azóta sem hallani konkrétumokat, a felvetésre a belgrádi kormány hisztérikusan reagált.
Értékes adomány
Egyébként Szerbia is igyekszik új fegyvereket beszerezni, de nem nyugati forrásokból, hanem a hagyományos szövetségesnek mondott Oroszországból. Vlagyimir Putyin megígérte , hogy 6 darab MiG-29-est adományoz Szerbiának, de a repülők korszerűsítésnek árát – körülbelül 180 millió eurót – Belgrádnak kell állnia.
Mi lesz ebből?
A haderőkorszerűsítések híre felveti a kérdést, vajon újabb konfliktus felé sodródik-e a politikailag instabil térség? A hírre, hogy Horvátország esetleg amerikai rakéta-sorozatvetőket állít hadrendbe, a moszkvai állami propaganda is reagált, azt állítva, hogy Szerbia korszerű orosz fegyverrendszerek beszerzésén gondolkodik.
Arról nincs hír, hogy Zágráb megkapja-e a rakéta-sorozatvetőket
A bulvárlapok rémísztő szalagcímei ellenére nincs veszély, hogy a térség két legfontosabb állama között közvetlen fegyveres konfliktus törne ki. Az önjáró lövegek, a helikopterek, a vadászgépek beszerzése képest valóban a képességek jelentős növelését jelentik, de az álatalános politikai légkör mégis más, mint 1990-91-ben volt – még akkor is, ha Moszkvából azt üzenik, a térség államai az EU és az USA mesterkedése miatt nem tudják megoldani a vitás kérdéseket, és ez újra Európa puskoporos hordójává változtatja a Balkánt.
Horvátország már a NATO tagja (Szerbia célja a katonai semlegesség fenntartása), Zágráb és Belgrád között pedig nincsenek feloldhatatlan konfliktusok. Azonban az elgondolkodtató, hogy az elavult rendszerek cseréjét valamiféle fegyverkezési versenynek látja a közvélemény: a bizalmatlanság még mindig legalább olyan erős, mint az egyébként létező gazdasági és más jellegű együtműködés.
Utolsó kommentek